Mítoszromboló: Mit nem fog tenni az AI a hirdetésben
Az AI technológia körüli hype fokozatosan valósággá válik, és a hirdetési ipar egyre inkább megkülönbözteti, hogy a technológia mit tud tenni és mit nem érdemes rábízni. Az első és legfontosabb mítosz, hogy az AI képes helyettesíteni a média vásárlókat. A valóságban azonban az AI nem a vásárlók helyére lép, hanem az adminisztratív munkájukat egyszerűsíti. Az AI megoldások, amelyek valóban skálázhatók, nem autonóm kereskedőügynökök, hanem olyan eszközök, amelyek drámaian csökkentik a kampányok előkészítésére és a riportálásra fordított időt. Ezért a vásárlók felügyeleti szerepben maradnak, nem pedig áldozatokként.
A következő mítosz, miszerint a nagy nyelvi modellek (LLMs) vezetik a licitálást, szintén téves. A valóságban a licitálás egy kontrollprobléma, nem pedig egy érvelési kérdés. A jelenleg használt rendszerek gyorsak, determinisztikusak és olcsók, míg az LLM-ek lassabbak és drágábbak, ami megnehezíti, hogy közvetlenül a licitálási folyamatban alkalmazzák őket. A jövő nem az, hogy a generatív modellek felváltják a licitálókat, hanem inkább az, hogy generatív rétegek kerülnek a licitálás köré.
A márka fontossága is újraértelmeződik az AI korában. A márka lett az egyetlen védekező erőd, hiszen az AI lehetővé tette a versenytársak gyors felbukkanását. A teljesítménycsatornák telítődtek, így a kiemelkedéshez márkát kell építeni, amely mérhető és védhető a pénzügyi vezetők számára. Az AI tehát nem a márkákat ölni, hanem éppen ellenkezőleg, megmenteni hivatott. A hirdetési ipar átalakulása pénzügyi szempontból is jelentős, hiszen az AI arra kényszeríti a hirdetőket, hogy szembenézzenek a rejtett költségekkel és a mérések illúzióival. Az AI nem csupán technológia, hanem gazdasági transzformáció is.